Leela II.

Video:
https://www.youtube.com/watch?v=n7al5doEFYQ

The question was:

What do you really want?

I answered: I want to be honest with myself.

Following the thread of my answer, I started going inside through the protection layers of my mind, meeting my patterns from my childhood and I arrived at the pain inside.

Then I was pushed further by the next question:

What is behind your pain? Can you go behind it?

Freedom.

This is what I found deep within. Endless space and clear consciousness.

Here comes my picture about this journey.

It looks like that the layers are in a cutaway view in the picture. In the lower section the complicated, chaotic, overcrowded layer of the materially bounded mind can be seen: locks, clocks, keys, which had to be opened and transcended to be able to reach the next layer.

...There is a sharp boundary between the lower and the higher layers. This area is full of gold fish. In the same way, there is a sharp line between the awaken state and the sleeping state. In other words, either everything is believed  to happen just by luck and you think that somebody or something else is responsible for what you experience in life, or you awake to the fact that EVERYTHING is manifested by your consciousness. There is no exception.

 

However, from this mess arise those eyes/seeds, from which more and more vigilance grows, like the flower. First, these are poppy seed flowers because on this level there is still stupor and illusion.  Then bigger and bigger lotus flowers open.

I offer this painting to the Grace of the Highest Consciousness. May it help every human consciousness wake up to itself and return to the source. So be it.

A kérdés így hangzott:

Mit akarsz VALÓJÁBAN?

Azt feleltem: őszinte akarok lenni magamhoz.

Ennek a válasznak a mentén elindultam befelé, át az elmém önvédelmi falán, kitapintva a gyerekkori beidegződéseket, megérintettem a bennem lévő fájdalmat, majd innen is tovább lökött a következő kérdés:

- Mi van a fájdalmad mögött? Mögé tudsz menni?

Szabadság.

Ezt találtam  magamban, mélyen, legbelül. Végtelen tér és tiszta tudat.

Itt a kép erről az utazásról.

A Tudat rétegei mintha metszetben látszódnának a képen. Az alsó részen láthatod az anyaghoz kötött elme bonyolult, kaotikus, túlzsúfolt rétegét...lakatok, órák, kulcsok...mindaz, amit ki kellett nyitni és meg kellett haladni a következő réteg eléréséig...

...éles a határ az alsó és a felsőbb rétegek között, egy aranyhalakkal teli réteg, mert a felébredettség és alvás között is éles a határ: alszol, és azt hiszed, hogy minden a szerencsén múlik, valaki vagy valami más a hibás abban, amit tapasztalsz, vagy ráébredsz, hogy MINDEN belőled, a tudatodból teremtődik. Nincs kivétel.

De ebből a kuszaságból emelkednek ki azok a szemek/magok, amikből egyre tisztább figyelem nő, mint a virág: először csak mákvirágok(ezen a szinten még bódultság, illúzió van), majd egyre nagyobb lótusz virágok bomlanak ki.

Ajánlom ezt a képet a Legfelsőbb Tudatosság kegyelmébe, hogy segítsen minden emberi tudatot abban, hogy önmagára ébredjen, hogy vissza juthasson a forrásig.

Legyen így most.